"Azt tapasztalom – nemcsak íróként, hanem úgy is, mint aki rendszeresen olvas írókkal készült interjúkat –, hogy női szerzők esetében gyakran firtatják az autobiografikus elemeket, míg a férfiaknál ezek nem kerülnek elő. Ezzel automatikusan megképződik egy értékelő jellegű különbségtétel: mintha a nők mindig „csak” a magánéletükkel traktálnák az olvasóközönséget, míg a férfiak rendületlenül ontanák magukból az „igazi” irodalmat. (Érzékletes példa az apa- és fiúregények rendszerváltó regényekként való fogadtatása. Feltehetjük magunknak a kérdést, vajon női szerzők anyákról és lányokról szóló regényeivel kapcsolatban létrejön-e egy efféle megemelt olvasat?)"

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Győri Enikő, Litera, 2020. november 23.