Kiss Tibor Noé: Beláthatatlan táj (Ekultura.hu)
„Ebben a négyszólamú regényben nem az elbeszélő a mindentudó, hanem az olvasó, az ebből adódó drámai feszültség teszi izgalmassá a művet. De mi is csak annyit tudhatunk a történetből, amennyi egy-egy monológból kiderül, így gyakran érnek meglepetések. De a szereplők végképp nem ismerhetik a többiek gondolatait, érzéseit, csak tudni vélnek valamit a másikról. Feltételezéseik gyakran hibásak. Mint ahogy azt sem mindig tudják, hogy ők maguk mit gondolnak, csak valahogy haladnak a számukra kijelölt pályán.” […] A teljes cikk itt olvasható » Forrás: Márton Rozália, Ekultura.hu, 2020. december 11. 2020-12-11 15:38:49
|
 |
|
|
Nem forradalmi versek
Még sosem volt ilyen vidám az illúzióvesztés, mint Vida Kamilla verseskötetének lapjain! Aki ezekben a szövegekben beszél, már nem pályakezdő, de még nem középkorú: tudja, hogy amit másokon...
|
|
|
A hosszú utazások könyve
Ha nem is tudunk ott lenni, ahol éppen vagyunk, elvágyódásaink talán többet mondanak el rólunk, mint gondolnánk. Purosz Leonidasz könyvében a honvágy számtalan formája megnyilvánul: legyen...
|
|
|
Fordította: Kúnos László
Alku az ördöggel
A húszéves Kristian Hadeland 1985-ben Londonba költözik, hogy fotózást tanuljon. Nagy ambíciókkal érkezik a városba, és hiába kap kezdetben negatív kritikákat a képeire, úgy érzi, művészként...
|
|
|
Történetek mindennapi rejtélyekről
Az emlékezés és a felejtés között bolyonganak Krusovszky Dénes novelláinak szereplői. Egy férfi elkíséri idős édesapját egy testépítő versenyre. Egy társasutazás meglepő fordulatot...
|
|
