„Ebben a négyszólamú regényben nem az elbeszélő a mindentudó, hanem az olvasó, az ebből adódó drámai feszültség teszi izgalmassá a művet. De mi is csak annyit tudhatunk a történetből, amennyi egy-egy monológból kiderül, így gyakran érnek meglepetések. De a szereplők végképp nem ismerhetik a többiek gondolatait, érzéseit, csak tudni vélnek valamit a másikról. Feltételezéseik gyakran hibásak. Mint ahogy azt sem mindig tudják, hogy ők maguk mit gondolnak, csak valahogy haladnak a számukra kijelölt pályán.”

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Márton Rozália, Ekultura.hu, 2020. december 11.