„Szerintem arról, hogy milyen traumákat és mintákat örökítünk át a gyerekeinkbe, nem lehet elégszer beszélni. Már akkor, amikor megjelent az első kötet, voltak anyagaim ehhez a témához, de már régebb óta gondolkodtam az átörökíthető traumák leírhatóságáról, vagy sokkal inkább leírhatatlanságáról. Komolyan úgy hiszem, hogy kezdenünk kell valamit azokkal az elhallgatásokkal, amelyek az elmúlt száz évünket végigkísérték.”

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Mészáros Márton, 168óra.hu, 2020. december 16.