„A Krasznahorkai-mondat mindig a tagolás és a tagolatlanság dialektikáját is érzékelteti: mi az, ami megformálható, illetve milyen nyelvi formái vannak a mániáknak és a hiedelmeknek, hogyan szólal meg függőbeszédben a dialógus. Hogyan viszonyul egymáshoz az epikai örökmozgó és az elbeszélés szelleme? Kevéssé fennkölten: miképpen illeszkedik a regénynyelv a történet szerkezetelemeihez, a felszabadult retorika, a nyitott beszéd a kötött narratív struktúrákhoz, a zárt rendszerekhez. Ebből a találkozásból nem egyszer termékeny feszültség, a regényben fontos fizika metaforájával: eleven energia keletkezik.”

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Litera, 2021. január 15.