Valóban a kutatás könyve ez, a kötet ugyanis több, eltérő irányból fürkészi azt a folyton változó, és szinte megragadhatatlan választóvonalat, amely lélek és test, élet és halál, képzelet és valóság, mitikus és racionális világszemlélet között húzódik, mindvégig kérdésessé téve azokat a kereteket, amelyekbe az ember – még ha külső körülmények hatására is – saját magát zárta be fokozatosan. A kötet középpontjában ugyanakkor – ahogyan a cím is sejteti – valóban test és lélek bonyolult viszonyának kérdése áll, melyet minden elbeszélés különböző oldalról közelít meg. Hol a lélek fokozatos fellélegzése és a test fokozatos átlényegülésének bemutatása mentén (Aqua allegoria), hol a test fölötti kontroll elvesztése és egy, az elmében őrzött tájképben való útnak indulás felől (Ember, hegyi tájban), hol egy Irakban raboskodó férj és egy Oroszországban magára maradt feleség álmának rejtélyes összecsengésébe bújtatva (Egy külföldi nő), hol pedig végigkísérve, ahogyan egy élőlény a vágóhídon „test, hulla, halott állat vagy már hús?” lesz, mielőtt azzá a tobozmiriggyé válik, amely végül – újabb metamorfózis – molekulákká szóródik szét és képletekké áll össze a biokémikus szeme előtt (Tetemek, tetemek, hol lehet a lelketek). […]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Rábai Dóra, Súgópéldány.hu, 2021. január 20.