„A valósággal való egyezés nem a véletlen műve. / Hanem a költői képzeleté” – olvashatjuk a mű legelején. E megállapítás nem csupán erőteljes mottó, amely ügyesen kerüli el az obligát pretextus-hajhászatot és a jelölt idézetekkel járó miszticizmust – hanem a könyv voltaképpeni tétje is. Ugyanis a kötet, amely a felszínen egy, az Al-Duna vidékét bemutatni kívánó útirajzként ajánlja magát, egyszersmind álom és való, világteremtő képzelet és kézzel fogható tényszerűség kapcsolatáról szóló földrajzi-kultúrtörténeti (és legalább ennyire: esztétikai) gondolatkísérlet. Abba az egy hónapos útba, amelyet Szálinger Balázs, várandós felesége és születendő gyermekük a történelmi Magyarország délkeleti csücskén együtt töltöttek, egy kedves jeselnicai román pár (Gigi és Julieta) vendégszeretetét élvezve, lépten-nyomon beférkőzik a képzelet határtalansága és illuzórikussága. Mi több, a könyv végére érve a teljes ott töltött idő, a tágan értett Al-Duna vidékén (új Orsován, a Duna-könyök magaslatain, a bulgáriai Vidinben és másutt) megtett kisebb-nagyobb kirándulások, felfedezések – de ugyanígy az ötnapos pesti-dunántúli kitérő és a Szabadkán át vezető visszaút − egészében egy furcsa nosztalgikus-elégikus álom epizódjaiként tűnnek föl.”

[…]

A teljes cikk itt olvasható » 

Forrás: Radnai Dániel Szabolcs, Helikon.ro, 2021. február 23.