„Nem feltétlenül az a próza ez, amit hagyományos értelemben a prózai művön értünk, illetve a prózától olvasóként elvárunk (ha vannak egyáltalán elvárásaink, és nem csak olvasunk – örömünkre). Inkább benyomásokat, hangulatokat – sőt, mint látni fogjuk – álmokat rögzít, nem pedig szabatos történeteket mesél Lydia Davis, de az tagadhatatlan, hogy igen hamar igen erős atmoszférát teremt, és talán ez a könyv legfelismerhetőbb és legvonzóbb tulajdonsága.”

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Nagy Koppány Zsolt, Magyar Nemzet, 2021. április 19.