„Evidenciákat leírni jó, ahogy abszurd helyzeteket is, de a legjobb, ha kifejezetten őrültségeket írhatunk. Szóval összességében, azt hiszem, nem vigyáztam én nagyon semmire” – mondja Puskás Panni, akit többek között első kötetéről, nőkérdésről és a káromkodáshoz való jogról is kérdeztünk.

Hosszú ideje szerkesztőként, kritikusként dolgozol, nemrég pedig megjelent első, A rezervátum visszafoglalása című novellásköteted. Mennyi idő alatt és hogyan születtek meg ezek a szövegek, nagy volt-e a merítés, illetve az érdekelne, a könyv megjelenése óta hogy érzed magad?

Meglepően kis merítésből dolgoztam, meglepően hosszú ideig. Valójában hobbiból írtam, csak akkor, ha kedvem volt, és volt olyan témám, ami foglalkoztatott. Ez azért jó, mert talán nem híg, önmagukért való szövegek születtek, és azért rossz, mert ez a rövidke kötet körülbelül nyolc év alatt készült el. Mivel nem voltak komoly írói ambícióim, a második kérdésedre az a válaszom, hogy mióta megjelent ez a kötet, kiugrom a bőrömből, olyan boldog vagyok, és kissé még mindig meglepett. Remélem, ez nem fog egyhamar elmúlni.

Rögtön a könyv elején találkozunk Bukowskival. Miért éppen Bukowski? Milyen írókkal, írói magatartásokkal volt szükséges leszámolnod?

[…]

A válasz és a teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Ayhan Gökhan, Dunszt.sk, 2021. 11. 04.