A rákosligeti házban, ahol Kner Piroska élt, az új lakók a felújításkor találták meg a különlegesen szép papírra kézzel írt receptgyűjteményt. Évtizedekig őrizgették, majd néhány éve visszaajándékozták Gyomaendrődnek. Parti Nagy Lajos felkérésre írt belőle élet-kisregényt. Az Árnyékporocskáról és a Szakácskönyvről Mautner Zsófiával és Parti Nagy Lajossal beszélgettünk. MARTON ÉVA INTERJÚJA.

Mautner Zsófia: Váratlanul kerültem bele a projektbe, s mint mindenkit, engem is beszippantott a történet. Kner Piroska szakácskönyvét egykori rákosligeti házának padlásán találta meg egy házaspár, évtizedeken keresztül ládában őrizték, óvták. Libabőrözős pillanat volt, amikor Gyomaendrődön a receptek kiválasztásához, fotózásához kézbe vettem a kéziratot. A családi nyomda logójával ellátott, különlegesen szép papírra gyöngybetűkkel írta a recepteket Piroska. Makulátlan állapotban van, nem repedezettek a lapjai, ami arra is utal, hogy a megírása óta, közel száz éve senki nem vette kezébe a könyvet.

Revizor: Viszonylag kevés dokumentum maradt fenn Kner Piroskáról, ezekből a kis mozaikokból kellett újra megrajzolnod az alakját. Ugyanakkor ezek a receptek annyi mindenről árulkodnak, az ételeket író háziasszonyról, a család életmódjáról, a korról, a vidékről. A receptek mennyire láttatták a mögöttük álló asszonyt?

Parti Nagy Lajos: Nem a recepteken keresztül néztem, illetve nem a gasztronómia felől, amihez nem értek. Engem a pakk története jobban érdekelt, szóval, hogy ez a kéziratcsomó hogyan, miért keletkezett, s felejtődött el aztán. Volt a kezemben jó néhány szakácskönyv Rézi néniétől Vízváry Mariskáéig, de nem tudom megítélni, hogy az övé mennyire revelatív a kor receptgyűjteményeihez képest, mennyire lett volna érdekes, ha kiadják. Szerintem az írói becsvágy logikus kitörési pontja volt e nagyszabású próbálkozás: én is vagyok olyan háziasszony, mint más, hogyha mások tudnak szakácskönyvet írni, akkor én is, sőt én, Kner Piroska leszek, aki összerakom a családban fellelhető recepteket. Épp teherbeesem, mikor a kézirat nagy része megszületik, bátyám, Izidor, és unokaöcsém, Imre óvatos lelkesedéssel fogadják, hogy felkínálom nekik kiadásra, a hadba lépés táján kezdik halasztgatni a dolgot, 1915-ben kérésükre megírom az előszót, de a tervet elsöpri a háború, két év múlva tüdőbajban meghal a férjem, elszegényedünk a gyerekemmel együtt. A főzőasszonyi karrierem kimerül abban, hogy mikor vannak fizető kosztosaim Rákosligeten, a pénzükből főzök nekik, igen jókat, s akkor mi is a kisfiammal jókat eszünk. ’21-ben újra szóba jön a kiadás, de ezt is elsodorja a válság. 1923-ban Imre beajánlja az Athenaeumnak, de azok rövid úton visszaadják, hogy manapság nem főzünk ilyen gazdagon, szegény kéziratom a sutba kerül, illetve, hogy a padlásra mikor, nem is tudom.

R: Az élete sok kudarca mennyiben mutatja az ő életpályáját?

[…]

A válasz és a teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Marton Éva, Revizoronline.com, 2021. 12. 17.