A borító a türkiz vízbe csobbanó piros fürdőruhás nővel egy könnyed nyári történetet ígér. Charlotte Wood Hétvégéjében viszont minden másként van. Az igaz, hogy egy szemlátomást könnyű kézzel megírt, erősen behatárolt időkeretben játszódó sztorival van dolgunk (és még meleg is van, bár épp karácsonyt ünnepelnek a déli féltekén), viszont olyan hétköznapiasan kényelmetlen témákkal szembesít, mint az öregedés, a lojalitás hiánya, a mellőzöttség és a kiüresedés. Ez a hét könyve.

Három nő gyűlik össze egy ausztrál part menti házban karácsonykor. Nem ünnepelni készülnek, hanem azért találkoznak, hogy leselejtezzék nemrég elhunyt negyedik barátnőjük holmijait. Mind a hárman a hetvenes éveikben járnak, évtizedek óta ismerik egymást, olyan barátnők, akik szemtanúi voltak egymás házasságainak, betegségeinek, sikereinek és botlásainak. A csapat méhkirálynője Jude, a mártíromságra hajlamos egykori éttermes, aki erős kézzel irányítaná a társaságot – már, ha hagynák magukat. Jude célirányos és tudatos nő, így aztán rögtön fejest is ugrik a munkába, súrol, pakol, szelektál, és közben alig várja, hogy ismét pár napot együtt tölthessen a karizmatikus Daniellel, aki évtizedek óta szeretője, és aki a karácsonyt természetesen a családjával, a feleségével és a gyerekeivel tölti. Ott van még Wendy, aki akár Elena Ferrante Ledájának Nő a sötétben/Az elveszett lány) lehetne idősebb kiadása: egy szakmájában sikeres értelmiségi, aki látszólag mindent elért, de még ma is érik kreatív impulzusok. Férje halála óta viszont az egyetlen társaságát a mostanra már elnyúzott, öreg kutyája jelenti, akit Jude bosszúságára erre a hétvégére is magával hozott. A trió harmadik tagja az egykor szebb napokat látott, de még mindig vonzó színésznő, Adele, akinek huzamosabb ideje nincs munkája, és nagy eséllyel otthona sem, miután barátnője épp szakítani készül vele. 

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Ruff Orsolya, Könyvesmagazin.hu, 2022. 01. 31.