Először a címe fogott meg. (Figyelmeztetés: grammatizálás következik!) Két szó lebeg mindenféle nyelvtani beágyazottság nélkül; két három szótagú szó, amelyekből kizengenek a z-k, s amelyekben dallamosan váltakoznak a hosszú és rövid magánhangzók. Nincs még alany, nincs állítmány, nem tudni, milyen szerepet kap majd később ez a két szó – de engem megszólítottak.

Aztán kézbe véve persze először ezt a verset kerestem meg Krusovszky Dénes gyerekverskötetében. Illetve előbb még megcsodáltam a Baranyai (b) András rajzolta bájos borítót: lám, a három gyerek! Egyik kicsi, másik pici, és egy éppencsakhogy nagyobbacska. Sorrendben egy iskolás, egy ovis, egy bölcsis. Hamarosan világossá vált, hogy a középső gyerek vált őzikévé, amióta a vadasparkban jártak, és ezt hiteles forrásból, a nagylánytól tudjuk meg. A kicsiknél még könnyen megy az efféle metamorfózis: hol királylánnyá, hol autóvá, hol madárrá lényegülnek. Ha néha kisbabává, azt nem szereti az apukájuk. Ő is ott van a kötetben persze, nagyon jól eltalált rajzban is meg egyebekben, erről majd később szó lesz. Most nézzük a verseket! Tudjuk, hogy nem az első gyerekeknek szóló verseskötete ez a szerzőnek, 2013-ban már megjelent egy (Mindenhol ott vagyok). Óriási különbség azonban, hogy az akkori a saját visszaidézett gyermeki hangján szól, a mostanit pedig már három gyermek apjaként írja, közelről megtapasztalva a gyermeki nézőpontot. Nem csak alkalma, ideje is volt bőven a figyelgetésre, hiszen a könyv a karantén idején született. Regényre készült az író, de változtak a körülmények, változott a fókusz: a család került a középpontba.

[…] A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: H. Móra Éva, Olvassbele.com, 2022. 02. 02.