Az Öreg Banda gyakorlatilag minden egyes során érződik az a végtelen szeretet, nosztalgia és elfogadás, amelyet a szerző a saját és felmenői múltja iránt érez, és amely ott van a nyelvezetben (a KKL által használt nyelvezet számomra Oravecz Imre Szajla-regényeinek egyfajta líraibb, érzelmekkel telibb változata), ott van a történetekben (Újhartyánt mintha valami mágikus burok védené, gyakorlatilag átvészel minden tragédiát, amelyet az ország többi részének el kellett viselnie, alig-alig van érdemben zsidóüldözés, alig-alig sínyli meg a település a német vagy szovjet megszállást a világháború alatt), és ott van az emberekben, akik legyenek ilyenek vagy olyanok (a legtöbb itt szereplő figura véleményem szerint némileg túlrajzolt vonásokkal rendelkezik), de ha kell, végül mégis mindig összefognak és kisegítik egymást. Ez a hozzáállás persze a történetek szintjét kissé eltávolítja a nyers realizmust, de aki rá tud hangolódni erre a hangulatra, az végül éppen ezért fogja imádni.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Bak Róbert, ekultura.hu, 2022. 01. 31.