Jó lenne tudni, honnan indultam, de nem tudom. Kevéssé vagyok tudatos az efféle dolgokban. Volt egy rakás prózaszerű szövegem, rövidebbek, hosszabbak. Ezekből dolgoztam, ezeket szedtem szét. Talán tényleg a szobrászathoz állt a legközelebb ez a folyamat. Jókora kőtömböktől olykor a kavics méretű végeredményhez jutottam el. Ez a könyv ugyanis nem a klasszikus módszerek mentén készült. Az egésznek talán az ötöde íródott eleve versként. A többi drasztikus, már-már brutális sűrítések eredménye. És hogy hová jutottam, azt sem könnyű megmondani. Csak a kötet címében is jelzett távolodás folyamata biztos.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Rácz I. Péter, Népszava, 2022. 02. 26.