Részletekre ráközelített képekből összerakni az egészet, ebben állna a mi feladatunk? A didaxis hiánya uralja Davis könyvét, üdítően hat, hogy nem von le tanulságokat. A sok lifecoach, wannabe instagrambölcs és motivációs tréner gondolatrengetegében elveszve végre valami nem útjelző lámpásként akar funkcionálni. – Tomcsányi Sára Lydia Davis: Elég jól vagyok, de lehetnék egy kicsit még jobban is című könyvéről írt kritikát.

Lydia Davis legújabb, magyarul megjelent könyve egy- vagy időnként többperces novellák gyűjteménye, pillanatnyi benyomások és reflexiók lenyomata. A kisprózagyűjtemény egy éveken keresztül magunknál hordott (s ennek minden jegyét magán viselő) jegyzetfüzethez hasonló. Lapjain jelenetek sorakoznak a világról, amikben a magyar kiadás címéhez igazodva az elég jól jelző a szubjektum vonzásköréből univerzálissá tágul: sem az élethez való viszonyunk, sem maga a világ nem lehet elég jó. Közben ez nem egy körülhatárolható kategória vagy viszonyítási pont egy távolban kijelölt célhoz képest, amit a vánszorgó hétköznapoknak esélyük lenne elérni. Nem is egy nyelvi síkon koncentrálódott életvitelbeli minőség, vagy abban bekövetkezett hirtelen javulás: inkább egy impressziókban testet öltő, néha fel-felbukkanó, homályos oázis körvonala, amelynek létezésében még csak biztosak sem lehetünk.

A művet Orzóy Ágnes fordításában olvashatjuk, eredeti címe Can’t and Won’t, amely mintha kategóriákat jelölne, magába foglalva, hogy mi az, ami biztosan nem fog menni se most, se később. A kötet magyar címe, amely egyben a könyv egyik novellájáé is, véleményem szerint kifejezetten találó és a szó legjobb értelmében bátor. Tovább erősíti a kötet körképjellegét, a „Hogy vagy?” kérdésre sosem őszinte szívvel adott „Jól.” válasz élményét, azt, hogy mindig hajszolunk egy létállapotot, a még-ekből alkotott létrán fokonként felmászva. Ehhez különböző eszközöket és műfajokat használ Davis: töredezett nyelvezetű e-mailek, háztartási eszközök hangjainak hű visszaadására törekvő felsorolás, fél oldalakon áthúzódó szójátékok és gondolat-lehetőségek, anekdota-szerű történésleírások, amolyan „képzeld el” fennhangon megszólaltatva.

[…] A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Tomcsányi Sára, Prae.hu, 2022. 03. 24.