A Vagyok Kemény Istvánéhoz hasonlít, amennyiben mindkettő vastag „összegyűjtött versek”, bár Keményéhez képest, amely a költő önálló köteteinek elrendezését felbontva a versek keletkezésének időrendjén alapul, Szabó T. Annáé hagyományosabb. Az összesen nyolc eddigi verseskötet anyagát tartalmazza – a gyerekeknek írt, illetve a más írói név alatt megjelent darabok nélkül –, kiegészítve az Eső napja című ciklussal, amely az utóbbi négy évben írt verseket tartalmazza.

Szabó T. Anna költészetének meghatározó vonása az igényes formakultúra: a Nyugat és az Újhold képalkotási és versformálási hagyományát Lator László egyetemi műhelyében, a nevezetes műfordítói szeminárium Ferencz Győzővel és Imre Flórával kezdődő történetének vége felé – egyébként e sorok írójával egy időben –, a kilencvenes évek elején sajátította el. Ha nem párosul kellő önkritikával, a magas szintű formai képzettség magában hordja a könnyű kezű tömegtermelés, a kiüresedés, a giccs veszélyét is: ez ellen jó időben felvett poétikai oltást jelenthetett az anglista Géher István szemináriuma, ahol alighanem érdesebb vagy kopogósabb grammatika járta.

[…] A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Kőrizs Imre, Es.hu, 2022. 10. 14.