 Láncszemek a sorban - Grecsó Krisztiánnal a múlt és jelen kötelékeiről (Népszava)
(kiadvány: Lányos apa)
Lányos apa című, a héten megjelent új kötetével a „most”-ra figyelés zsigeri tanulságát, a jelen megélésének tapasztalását adja – igen szuggesztíven és szívmelengetőn. Egy „loknis imbolygás” segíti ebben, akiért a szerző képes elengedni még kedves hobbiját: a szorongást is. A keretnovellák viszont továbbra is azt sugallják, mennyire fontos a múlt mint a jelen mozgatórugója. Ahogy felsejlik az is: nem kibírni kell az életet, talán lehet boldog is az ember. A szerzővel, Grecsó Krisztiánnal beszélgettünk. Új kötete gerincét a Nők Lapja felkérésére írt Lányos apa tárcák adják ki. Már a kezdetektől látszott, hogy ezek kötetben végzik majd, vagy a visszajelzések és igény hozta a fordulatot? Nem úgy találták meg az útjukat, ahogy eredendően gondoltam. Megvárhattam volna, míg önálló kötetnyi lesz belőlük. Ám a kötetcímadó sorozat végül az egyik ciklus lett csupán a háromból, a középső, amit keretbe raktam. Sőt, a keret volt meg hamarabb. Nem a sorozat adta az ötletet, hanem a Valami népi kötetből más hangulatuk miatt kipotyogó kis életképek, finomabb, könnyedebb írások. Amikben már eleve ott rejlett egy másik könyv lehetősége. És ezek a Lányos apa-ciklussal hihetetlenül szépen harmonizáltak. Az írások, amik ott kilógtak, itt alapot adtak. Míg a kötet egy önmegszólító novellával kezdődik, a záró írás már az olvasóhoz fordul. A folyamatos elvágyódástól pedig eljut a kötet végére a szolidaritásig. Mintha a gyerek a folyamatos mostra figyeléssel terelte volna erre az útra. […]
2023-02-18 10:42:33
|
 |
|
