Garaczi László legújabb kisregénye egy megérkezni nem akaró világvége fenyegetésének árnyékában szétbomló szerelmi viszony érzékletes beszámolóját adja. A közelmúlt pandémiás helyzetét idéző disztópikus színezetű világban az értékek és az emberi élet drámai pusztulása helyett a hétköznapok időtlensége marad, illetve a ragaszkodás ahhoz, hogy „ezt is túl lehet élni.” (43.)

Biztosan tartogat az irodalom még jónéhány karanténsztorit, nem véletlenül, hiszen akik az elzárkózásban inspirálódnak, azok számára hálás időszaknak bizonyult az önkéntes távolságtartás alkotói ambícióikra nézve. A pandémia egy olyan magunkra való irányultságot eredményezett, mely hasonlatos egy kellemetlenül hosszasan kitartott tükörbenézéssel. Amíg alapvetően kerülnénk az efféle hosszas önvizslatást, addig a Weszteg elbeszélői olyan közel hajolnak, hogy nem csak a tükör, de az abban feltűnő arcuk is görbe lesz.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Som Balázs, Kulter.hu, 2023. 05. 14.