Őszinte, iróniával és öniróniával teli Ljudmila Ulickaja személyes naplójegyzeteiből - nyolcvanadik születésnapjára - készült kötete.

Az elegyes műfajú szövegeket – naplószerű memoártöredékeket és tárcanovellákat – tartalmazó kötet legizgalmasabb része alighanem a címadó visszaemlékezés (a magyar fordítás Kiss Ilona munkája). Tördelése leginkább szabadversekre emlékeztet, a sorok szeszélyesen kanyarognak. Nagybetűk, pontok és vesszők nincsenek, a tagolás – vagyis az értelmezés legelső fázisa – ránk van bízva. Az oldalkép József Attila Szabad ötletek jegyzékét idézi, s a hasonlóság nem egészen véletlen. A küllem itt is a minden kötöttségtől mentes tudatáram működését, a spontán emlékezés folyamatát imitálja. Nincs tehát időrend sem: úgy tűnik, az elbeszélőnek – öntörvényűen működő asszociációk révén – hol ez, hol az jut eszébe: „automatikus írás” – ahogy technikáját Ulickaja nevezi. Látszólag tehát nincs rend, nincs szerkesztettség, a hömpölygő szövegnek nincs belső logikája.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Balogh Ernő, Nepszava.hu, 2023. 07. 11.