A szerző többnyire belső monológokkal, speciálisan megválasztott szubjektív nézőpontokkal zsonglőrködik: egyáltalán nem mindegy, ki, milyen pozícióból, kihez vagy kiről beszél, vagy kinek a gondolatait közvetíti. A kötet egyik kiemelt vállalása, hogy feltárja beszédpozícióinak nyelvi és narratív lehetőségeit, hogy megmutassa, mindezek következetesen felépített nyelvi konstrukciók, illetve hogy az elbeszélő vagy a nézőpont megváltoztatása mennyire különböző hatásokat tud kelteni (Befejezett jelen). Azt már régóta tudjuk, hogy az objektív világ mint olyan nem igazán létezik, hiszen csak szubjektív nézőpontok, tapasztalatok formájában közvetíthető, de azt, hogy ezeket a szubjektív látásmódokat mi minden befolyásolja, miként lehet a történteket, látottakat közvetíteni, és hogy ezekbe a folyamatokba milyen mértékben avatkoznak bele a mentális tartalmak – a képzelet, az álom, az emlékek és a vágyak –, valamint hogy mindezeket az – alkotói, történetmondói – tevékenységeket miként akadályozzák, bonyolítják a nyelv torlaszai, azt e novellák szituációi egészen parádés módon érzékeltetik.

[…] A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Visy Beatrix, Es.hu, 2023. 01. 05.