A szomszédai és az egész falu lököttnek gondolják. Már csak a kutyájának él. Eljut ugyan az Országházba, szemtől szembe áll a Szent Koronával, aztán mégis a Lipóton végzi. De kutyája, Zsömle a végén újra vele lehet. Az olvasó megszereti ezt a kutyát. Mert Zsömlét nem lehet nem szeretni. „Én szóltam” – ez a mottó. „Akkor inkább úgy vétem el, hogy várom” – jut erről eszembe a Sátántangó mottója A kastélyból. Visszatértünk megint a magyar ugarra, a puszták népéhez, csak közben a harangszó helyét átvette a szarvasi kotyogó kávéfőző hangja. A „felség” félnótás látogatói közt pedig – akiknek sokszor a valóságos személyekhez hasonló a nevük – egy Krasznahorkai László nevű tanár is ott van, aki egyben vándorénekes. Lacika gitáron kíséri magát, még Józsi bácsi nótáit is tudja (például: „Krasznahorka büszke vá-á-ra”). A „Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország”-ot is ismeri, és ekkor sok mindenre gondolhatunk, még Bartókra is. (Játék az is, hogy „Árpád-házi Kada József” január 6-án született, egy nappal később, mint a szerző.)

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Károlyi Csaba, Es.hu, 2024. 01. 26.