Különösen rokonszenves és a magyar lírában újszerű a könyvben megmutatkozó női szolidaritás: ennek jegyében született a Szirmai Pannival közösen írt négykezes napló, és a versírás is reflektáltan a kollektív némaság megtörésére hivatott: „kiszakadt belőlem egymillió évnyi sóhaj. // egymillió év, amely során nem született elég vers rólunk” (ne add tovább). Ahogy a versek az ellen is vitriolosan tiltakoznak, hogy egy nőt az anyaságával azonosítva tartsanak távol bármilyen más szerepvállalástól. Bölcs, érzékeny, kifinomult és elszánt költészet ez.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Görföl Balázs, Es.hu, 2024. 02. 16.