Tanulságos vita bontakozott ki Kemény István egy új verse kapcsán a Facebookon. Talán már a cím eldöntötte a csörte hevességét: Válasz érzelmi zsaroló „De hát te miért nem...?” típusú kérdésére. Félreértették viszont azok, akik Kemény Istvánnal mint potenciális narrátorral, közéletünk résztvevőjével vívtak volna politikai-morális vitát. Pontosabban szólva épp hogy visszaigazolták a Lovag Dulcinea című kötet koncepcióját, valóságképét.

Kicsavart Don Quijote-sztorival állunk szemben: hősünk fiatal lovaglány, aki szobordöntésektől és klímaszorongástól fűtött korunkban próbál szembelovagolni a fősodorral. Ismerjük mind a különös vitéz szélmalomharcát a racionalitását felfedező emberiséggel. Lovag Dulcinea világa viszont maga vált donkihóteivá: erkölcscsősszé, túlhabzóvá. A társadalmi igazságosság bajnokává. Innen nézve nyeri értelmét a fenti, érzelmi zsarolást emlegető cím is. És ezért nincs igazunk, ha azzal szembesítenénk az elbeszélőt, hogy csupán kívülállásával dicsekszik, amikor azt írja: „Nem üvöltök együtt / A farkasokkal / Jó farkasokkal / Jó ügyért / Jó szándékú / Lincselő tömeggel / Rossz farkasokkal / Rossz ügyért / Rossz szándékú / Lincselő tömeggel”. Elvégre Lovag Dulcinea, a szereplíra hőse és tárgya az egész kötetben ezt teszi.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Lakner Dávid, Hang.hu, 2024. 12. 21.