![]() Homokba mégsem fúlhat, tengert pedig nem küldhetek neki (Litera)
(kiadvány: Nixon nem tud lépcsőzni)
A szerző mozgalmas belső világokat fest meg. A tervek szüntelen sokasodnak, szinte szétfeszíti a szereplőket a megannyi lehetőség. Dudorodik a mellkas, robbanna már, de nem. – Bakos Gyöngyi novelláskötetéről Vas Máté írt kritikát. „Emberlak nem látszik a völgyben, keskeny patak kanyarog tisztásán végig, abból gyanútlan szarvasok isznak; a patak aztán mint egy ezüst sugár omlik alá a sziklamartról. Ezeren és ezeren elhaladnak e völgy előtt, s mindenki azt gondolja magában: vajon mi lakhatik ebben?” (Jókai Mór: Az arany ember) „Nem kellett volna ezúttal egész nap a házban maradnom, és semmi mást nem tennem, csak laknom?” (Peter Handke: Kísérlet a sikerült napról – Csordás Gábor fordítása)
Bakos Gyöngyi Nixon nem tud lépcsőzni című novelláskötete azt a kérdést feszegeti, hogy mit mond el rólunk, amikor döntésképtelenek vagyunk. A mű tizenhét történetében egy ideig bármi lehetséges, majd mégsem. Itt mindenki vég nélkül tervez, töpreng, vacillál. A kötet világképe visszafogott módon utópikus, mintha a szereplőknek valamiféle lassú égésű világvége egyetlen eszményt hagyott volna meg: a minél alacsonyabb költségű, vagyis jó döntések meghozását. Utópiánk két lábbal a földön ennyit ígér, demagógiának bizonyul ez is: dönteni álom, a döntésképtelenség ébrenlét. […] Forrás: Vas Máté, Litera.hu, 2025. 01. 04. 2025-01-04 14:20:40
|
![]() |
|