Szerencsére a Magvető Kiadó továbbra sem lassít, így idén sem maradunk Karl Ove Knausgård-kötet nélkül, és ahogy egyre inkább elmerülünk a norvég sztárszerző legújabb és talán még az őt világhírűvé tevő Harcom sorozatnál is monumentálisabb és ambiciózusabb Hajnalcsillag folyamában (a második kötetről itt, a harmadikról pedig itt írtam), szép lassan megfigyelhetjük az eddigi közös pontokat, amelyeket így, már jóval túl a kétezer oldalon, érdemes feleleveníteni.

Az első három kötet után elég jól látszik, hogy Knausgård tulajdonképpen végig ugyanazt csinálja, csak mindig kicsit arrébb tolja a hangsúlyokat. Adott egy teljesen hétköznapinak tűnő világ, hétköznapi emberekkel, akik dolgoznak, hazamennek, főznek, veszekednek, megpróbálnak valamit kezdeni a kapcsolataikkal, vagy épp kudarcot vallanak benne. A szereplők különböznek, a helyzetek is mások, de a probléma ugyanaz: széthulló családok, kommunikációképtelenség, életközepi vagy éppen élet eleji válságok és az a nagyon ismerős érzés, hogy az egészből nincs igazán kiút.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Bak Róbert, Telex.hu, 2026. 04. 26.