Az 1990-es évektől kezd publikálni elsősorban esszéket, kritikákat és verseket; rendszeresen fordít francia költőket (René Char, Philippe Jaccottet, Lorand Gaspar, Edmond Jabès, Georges Perec).  1993-tól az újrainduló Pannonhalmi Szemle szerkesztője. Első kötete (Barlangrajz címmel) 1995-ben jelenik meg magyarul, majd három év múlva franciául. Ezt csak tizenegy év elteltével, 2006-ban, követi újabb verseskötet (A leghosszabb út). Közben két esszégyűjteményt (Kint és bent, 2005; Nyitott rítusok, 2008) publikál. Jó néhány írása foglalkozik a kortárs képzőművészet, színház, táncszínház kérdéseivel. 2003-tól a Pannonhalmi Bencés Főapátság kulturális igazgatója, az Arcus Temporum Pannonhalmi Művészeti Fesztivál elindítója. 2004-től a Bencés Kiadó ügyvezetője, a „Napjaink Teológiája” sorozat szerkesztője.

A Magvető Kiadónál megjelent műve
Hallásgyakorlatok (2009), parsifal, parsifal (2011), hajnali 3 (2013)

Díjai
Pulitzer-emlékdíj, amelyet a Pannonhalmi Szemle kapott „alkotóközösség” kategóriában (2001), Kodály Zoltán közművelési díj (2002), Radnóti Miklós-díj (2004), Zelk Zoltán-díj (2011), Artisjus Irodalmi Díj (2012), Déry Tibor-díj (2013)