„A könyvben a töredezett, de jól kivehető történetet szinte fejezetenként más nézőpontból, más meséli: egy felhő, középkori boszorkányok, halottak, gombák, egy őz, javasasszony, medve, kutya, és közben persze halad előre a sztori is, mely szerint a Sió nevű nő férjét agyonüti a villám, fiát vadászbaleset éri, ő maga megbolondul, és csak a lánya marad életben, aki a végén – itt talán engedett kissé a szerző az elvárásoknak – mintha valamiféle furcsa, torz boldogságot, de legalábbis megnyugvást találna.”

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Nagy Koppány Zsolt, Magyar Nemzet, 2021. május 11.