Az Aczéllal való kapcsolat intimitását jól mutatja, amit Pándi Aczél ötvennyolcadik születésnapjára írt: „Kívánok a mostaninál kevesebb felhőt a homlokodra és több derűt a szemedbe. Kívánok kevesebb szorongást és több hitet a fővonal helyessége iránt.” (429.) Ha ők nem voltak biztosak a „fővonalban”, akkor ki lehetett volna? 1975-ben járunk, Pándi válságot szimatol: de nem az olajárrobbanás, nem a gazdasági reformok leállítása, nem az eladósodás miatt, hanem a marxizmus-leninizmus visszaszorulása miatt. Egy pártkongresszusi határozaton töprengve írja: „az ideológiai kulcshelyeken egyetemlegesen kell érvényesíteni a marxizmust. Elkeserítő helyzet alakult itt ki, Gyuri”. (432.)

Kardos András ötéves kemény munka után közreadta a maga apakönyvét. „Hol Pándiról, hol apámról fogok beszélni” – mondta a kötet bemutatóján. Az előszóban pedig ezt írta: „Mindenki hitt a maga igazában, apám (...) szenvedélyes őre volt a kádárizmusnak, a szocializmusnak, és ez a szenvedély határozta meg a saját igazához való viszonyát” (10.). Pándi a kádárizmus egyik meghatározó értelmiségije volt, az Aczél György köré tömörülő tanácsadók egyik legfontosabb alakja. Ebben a körben állandó volt a belső harc és a civódás (amit kívülről nem lehetett látni).

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Weiss János, Es.hu, 2022. 07. 29.