A kötet megrázó első fejezete a Lágernapló címet viseli. Ahogyan az alapos lábjegyzetekből kiderül, a naplót Pándi Bécsben írta 1944. július 7. és október 22. között, azonban egészen február 23-ig tartalmaz visszatekintő bejegyzéseket. Az addig a debreceni zsidó gimnáziumba járó, klasszikus polgári családban felnövő, az érettségin és az első randevúkon izguló fiatalembert a debreceni klinika gyerekosztályán éri a német megszállás, ahol skarláttal feküdt hat hétig. A kórházból való kikerülése után következik a gettósítás, majd a vagonírozás, miközben imádott apja – a szintén irodalomtörténész, tanár Kardos László – munkaszolgálatra kerül. A naplót a fiatal Kardos Pál eredetileg az apjának szóló, elküldetlen levélcsomagnak szánja, összeér tehát a felmenőknek történő beszámolás és a felmenőkkel való leszámolás kelet-európai mintázata.

Valószínűleg nem sokan fogják átrágni magukat a Pándi (eredetileg Kardos) Pál életének dokumentumait tartalmazó Teherpróba című köteten, pedig roppant tanulságos olvasmány. Már a műfaját is nehéz meghatározni, hiszen tartalmazza a Kádár-rendszer egyik legbefolyásosabb kultúrpolitikusaként és irodalomtörténészként egyaránt ismert Pándi fiatalkori, lágerben írt naplóját, az 1950-es évek dogmatikusan pártos irodalomkritikai írásait, az erre való, már az 1980-as években írt reflexiót, az 1956-os forradalom idején (főleg a Szabad Népbe) írt, a demokratikus szocializmus reménye mellett elkötelezett cikkeit, illetve az Aczél Györggyel való különféle levélváltásait, ez a kötet talán legszámottevőbb része.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Hermann Veronika, Es.hu, 2022. 07. 29.