„Azt hiszem, a novellákban és a regényekben messzebbre juthatok, mint a popzenén keresztül” – mondja Kollár-Klemencz László, aki nemrég új lemezt rögzített kamarazenekarával, hamarosan pedig megint prózaírásba fog majd a tervek szerint. Mesélt nekünk a mondatokban kószálás szabadságáról, a velünk lévő Mennyországról, egy kecskékkel bandázó tyúkról, a nyolcadik lépcsőfokra tett sör hőmérsékletéről, és megtudtuk tőle azt is, hogyan viselkedik a dalszöveg, amikor megváltozik körülötte a zene.

Ha Dömörkapu közelében landolna egy repülő csészealj, és megkérdezné tőlem az utasa, hogy honnan érdemes nekilátni Kollár-Klemencz Lacinak, azt javasolnám, kezdje az Öreg Bandával, mert a regény elolvasása után szerintem még jobban érthetők a lemezeid. Jó tanácsot adnék vajon?

Örülnék, ha az Öreg Bandát ajánlanád neki, mert az biztos, hogy a regény helyre teszi például a vidéki kultúrához való kötődésem okait. Választ ad aztán arra is, hogy meddig nyúlnak vissza a Szájbergyerek gyökerei. És azt hiszem, az elolvasása után érthetőbbé válhat a transzcendenshez, az Istenhez való viszonyom is.

Kisközösségek, hit és a vidék. Csupa olyan téma, amik jelen vannak a dalaidban is. A számodra fontos kérdések közül talán csak a természetről esik kevesebb szó a kötet lapjain.

[…] A válasz és a teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Vass Norbert, Konyvesmagazin.hu, 20232. 01. 07.