A mobiltelefon fényképező funkciója legtöbbször rossz felbontású, hirtelen elkapott/elkapkodott, komponálatlan, zavarba ejtően személyes képek létrehozására alkalmas és a képkészítőnek szűkösre korlátozott lehetőségeket kínál. Ugyanakkor az eszközt használó ember lehetőségei a minimális készlettel is végtelenek. Bartis Attila fotográfiáinak világa, ahogyan prózájának világa is, szigorúan önkorlátozó. Figyelmes, kegyetlenül pontos - vagy a jelentés érdekében kíméletlenül homályos -: minden mozzanatában tartalmas. A készülék adta szűk lehetőségek éppen hogy megtermékenyítik a dolgokat, melyek lát és láttat. Az ő mindennapjainak dolgait; Bázeltől Marosvásárhelyig, profántól a szentig, a nő beszédes ajkaitól az apa végső csendjéig - a megkerülhetetlenségeket, és az ezek emlékét idéző tárgyakat, mozdulatokat, időt és helyszíneket. A 365 kép ettől a jelentésgazdagságtól lesz egyszerre személyes és publikus. Ebben az alig-színű, rontott minőségű sorozatban (mely talán magának az emlékezetnek a metaforája) a szemek, a feliratok, a hiányok és túlcsorduló többletek a legsűrűbb idő esszenciáját adják, amely magába zár a történeteivel, és nem enged szabadulni a benyomások emlékétől.

376 oldal

4990 Ft

Bartis Attila és Kemény István írók és barátok. Miről beszélgethetnek, ha négyszemközt vannak? Mondhatnak még újat egymásnak? Az Amiről lehet című könyv három interjút tartalmaz: először Bartis Attila kérdezi Keményt családról, költészetről, mindenről. Majd Kemény István faggatja két ülésben is Bartist: először mint írót, másodszor mint fotográfust. Az irodalombarát olvasókat nem kell meggyőzni, milyen csemegét vehetnek a kezükbe, de akiket a szakmai titkok nem is, az Élet Nagy Kérdései bizonyosan érdekelnek.

216 oldal

2690 Ft

Johan Moritz Rugendas (1802-1858) német festő latin-amerikai útjának César Aira által megregényesített ,,argentin epizódja" tragikusan végződik: a főhős egy lovasbalesetben elveszíti arcát, és hogy az őrjítő fájdalmat leküzdje, morfin-függővé válik. Az az ember, aki a nagy természettudós és felfedező, Alexander von Humboldt hatására nekivágott a vadonnak, hogy érzékletesen pontos festményein ,,elhozza" azt Európába, végül önnön belső vadonját is kénytelen feldolgozni. Szörnyeteggé válva, sajátságos nézőpontból szemléli a tájakat, embereket és eseményeket, valamint ezekben önmagát, miközben hű útitársa, a szintén festő Krause szolgál ,,normális" ellenpontjául vízióinak. César Aira rendkívüli finomsággal szőtt elbeszélésében folyton cserélődnek a nézőpontok; a história nyelve a teóriáéba, másutt érzékeny szépirodalmi nyelvbe vált; a külső és belső táj hol egybejátszik, hol eltávolodik, észrevétlenül, megragadhatatlanul. Hogy végül a világ, az ábrázolás és az értelmezés útvesztőinek áldozatává váló Rugendas magával rántsa olvasóját a mágikus ismeretlenbe.<br>

120 oldal

1990 Ft

Krasznahorkai a Neumann-képek terébe férkőzve alkotja lesújtó, maga alá gyötrő és egyszerre gyönyörű mondatait. Akár a festmények állata, az áradó szöveg is kitörni készül, vagy legalábbis bekebelezni minden gondolatot, amely írás közben adódik. Nehéz eldönteni, melyik volt előbb, kép vagy a szöveg: viszonyuk szerves egész. A ,,szűk" kis kötet pedig végül mindenkit lenyűgöz túlcsorduló gazdagságával.

32 oldal

1990 Ft

Ez a könyv az elvesztett ártatlanságról szól. Arról, hogyan lehet visszanyerni legalább egy keveset a világ gyermekien őszinte és egyszerű látásából, megértéséből. Mindezt úgy, hogy az ember már túl van életútjának felén, és Babits szavaival így szólítja meg magát: ,,Égésed fáj csak, de fájásod égjen", s e lángok hol a poklot, hol a tisztítótüzet idézik. Ez a könyv természetesen sok mindenről szól még. Például a mesterek fontosságáról, akik nemcsak a költőt, de magát a személyt is elvarázsolják, útba igazítják, óvják lépteit. Szól még a hétköznapok tompa fényéről, de az istenélmények világosságáról is - épp ez benne a villamosság, a delej, az áram. S hogy mi lehetne a konklúzió? Szabó T. Anna egyik versét ekképp zárja: ,,Futás játszani!". A felszólítást vegyük komolyan: ez a könyv a legtöbbet talán mégis a játékról tudja.

136 oldal

2290 Ft

Simon egy vidéki esküvőre indul a feleségével, aki nem felhőtlenül boldog, hogy a férje testvérei is velük utaznak. A két lány, Garance és Lola, teljesen mások, mint ő, és mindent meg is tesznek azért, hogy érezze, sosem léphet be közös titkos világukba. Ám az ezt követő eseményt még álmában sem feltételezné... Amikor megérkeznek és megtudják, hogy a negyedik testvér, Vincent nem vesz részt az unalmasnak ígérkező szertartáson, köszönés nélkül faképnél hagyják a násznépet és Simon feleségét, hogy hármasban abba a kastélyba ruccanjanak, ahol Vincent dolgozik. Életük fordulópontja lesz ez a kaland. Mind a négy testvér érzi, hogy ez a lopott alkalom az utolsó nagy találkozás, mely lezárja a fiatalkorukat. A Kis kiruccanás Anna Gavalda elbűvölő stílusában mesél a gyermekkori kötelékekről, melyek egész életünket meghatározzák.

156 oldal

3299 Ft

Rint, a fiatal és sikeres szerzőt 22 évesen kérik fel arra, hogy írjon egy ,,önregényt". Ez a könyv azután egyszerre lesz hazug és igaz, akárcsak az emlékezés vagy maga az emberi nyelv. Rin élete nihil, a férje - ahogy általában a férfiak - szerinte folyton becsapja, az újságírók, a kiadója és a környezetében lévő emberek pedig egyre csak olyasmiket várnak el tőle, amiket ő nem akar - pontosabban ő mindent és semmit sem akar egyszerre. Mert Rin hisztis és még a saját hisztériája is bosszantja. Az állandó többértelműségek és bizonytalanságok miatt azt kívánja, hogy bárcsak elpusztulna a világ, vagy legalább ő maga. Az Önregény visszafelé halad az időben, 22 éves korától 15 éves koráig. Rin élete a lelketlen szex és a kusza gondolatok harca, csupa olyan ember fojtásában, akik ugyanúgy saját félelmeik rabszolgái. Közben pedig mániákusan ízekre szed mindent, perverz aktusoktól a szerelmes félreértésekig, mialatt ő maga hullik darabokra. Kanehara ebben a provokatív regényében továbbviszi azt a senkiével össze nem téveszthető hangot, amely a Pirszinget a kígyónak (2003) című műve megjelenésekor világhírűvé tette és meghozta számára Japán legnagyobb szépirodalmi elismerését, az Akutagava-díjat. ,,Odakint a nap lemenőben volt. Az utca két oldalán a járókelők unott arccal sétáltak, akár a kutyák, amelyek - mit sem zavartatva magukat az emberek tekintetétől - a dolgukat végzik. A beton felületén feketére színeződtek a kiköpdösött rágógumik, a város pont ugyanúgy nézett ki, mint akármelyik másik napon. Minden pontosan ugyanolyan volt, a megszokott látvány valamilyen okból mégis ürességgel töltött el. Mi a fenének tépelődöm itt, ebben a tökéletlen világban?"

240 oldal

2990 Ft

Okos lányok, furfangos fiúk, sárkányok és táltos paripák szerepelnek e könyv lapjain. Használd az eszed és jó tett helyébe jót várj. Mulatságos rövid mesék váltják a kalandos hosszabbakat, és feltárul egy néha ismerős, másutt új világ - hiszen a szlovák mesekincs testvére a miénknek. Závada Pál ezúttal egyaránt ír a gyerekeknek és a felnőtteknek: újramondja legkedvesebb szlovák népmeséit.

192 oldal

2990 Ft

NDK, Drezda: a létező, de megállíthatatlanul pusztuló szocializmus szürke porral lepi be a magába zárkózó drezdai villanegyedet. Lakói beletörődve a megváltoztathatatlannak látszó állapotba élik napjaikat, és humorral védekeznek a megpróbáltatások ellen. A kórházi nővér Anne és sebész férje, Richard Hoffmann két megoldás között vívódnak: alkalmazkodjanak a lehetetlen körülményekhez vagy elhagyják az országot? Idősebb fiukat, Christiant felveszik ugyan az orvosi egyetemre, de előtte a keletnémet hadsereg vendégszeretetét kell élveznie, ahol megtapasztalja a rendszer rideg és kíméletlen keménységét. Nagybátyja, Meno Rohde két világ között mozog: toronylakóként, de a moszkvai száműzetésből visszatért vörös arisztokrácia gyermekeként bejárása van Kelet-Rómába, Drezda egy fontos negyedébe. Itt éli hétköznapjait a nómenklatúra, itt íródnak a hivatalos életrajzok, itt szolgáltatnak német, demokratikus és szocialista igazságot. Uwe Tellkamp epikus igénnyel, megható, szeretetteli és drámai jelenetekkel rajzolja meg a széthulló NDK panorámáját. Három nemzedék tagjai haladnak az 1989-es forradalom felé, ki valódi résztvevőként, ki csak sodródva: a történelem a torony lakóit is magával ragadja. <br><br> <em>A Torony</em> című könyvről (indításához kattintson a képre):<br><br><a href="http://www.youtube.com/watch?v=Vy2l48O_Hdk" target="_blank"><img alt="Uwe Tellkamp: A Torony" src="http://www.lira.hu/media/kiadok/magveto/youtube/torony_youtube.jpg" style="float: center" hspace="10"></a>

992 oldal

4990 Ft

,,Nem találunk szavakat." Paradox retorikai fordulat, amely szavakkal mondja el, ami látszólag kifejezhetetlen. De a három szó éppen azt teszi, amit nem lehet: kifejez valamit. Amikor a hetvenes évek végén megjelenik a huszonéves Esterházy Péter Termelési-regénye, éppen ezzel a paradoxonnal kezdődik. Mindez akkor némileg mást jelentett, mint ma. Ma másért nehéz szavakat találni, és más az oka annak is, hogy írók vállalják a lehetetlen feladatot. De valami nem változott azóta sem: a talált szavakat olvassuk, és magunk is keresgéljük a szavakat, amikor a művekről beszélünk. Ennek a kikerülhetetlen feladatnak a krónikája ez a kötet. Esterházy kritikusai a legelső könyveitől megtapasztalták (megszenvedték?) a kritikai nyelv elégtelenségét. Az eltelt harminc év számtalan Esterházy-olvasatot hozott, nemcsak következtetéseiben, de érvelésében és nyelvében is igen különbözőket. Amikor ezek közül válogattunk, a változatosság mellett a fő szempontunk az volt, mennyire veszik komolyan a feladatot: szavakat találni.<br><br> A kötetet szerkesztette: Palkó Gábor és Péczely Dóra

272 oldal

2990 Ft