Rakovszky Zsuzsa eddig megjelent öt verseskötete közül talán a legszebbet tarthatja kezében az olvasó.
Nincs múltidő.A múlt múlik el. Megőrizzük, ahogy a rég leégett erdők virágporát a tómeder iszapja. Ami volt, nem ér sohasem véget: megszűnik és nem tud megszűnni mégse. Mint a málnadzsemben rekedt darázs Nem tudni, honnét hangzó zümmögése, mint mikor távoli rádióállomás sercegése szüremlik a két szó közti résbe, míg végül átszakad valami gát, egy ponton a jelen szövete enged.

56 oldal

770 Ft

167 oldal

1890 Ft

A mű a testről, a test árulkodásairól, kapcsolataink kusza egyszerűségéről szól.

173 oldal

1990 Ft

A kudarc több kudarcról szól egyszerre, de egyik sem jelent sikertelenséget.Valaki arról ír: képtelen arra, hogy írjon, pedig mindenképpen alkotnia kell, mert semmi máshoz nem ért. Ez az írásképtelenség egyben keresgélés, elmosódik a valóság és teremtett világ közötti egyértelműnek gondolt határ, és közben A kudarc írója megtalálja egy már korábban elkezdett regényét: feloldódik hát a kudarc elsõ köre. A második kör újabb pokoljárás: tíz év kellett egy korábbi regény megírásához, amely aztán évekig nem jelenhetett meg - és ez a könyv nem más, mint a Sorstalanság. Paradox módon Kertész Imre a visszautasítást nem tekinti kudarcnak, mert a regény éppen azáltal kelt életre, hogy mások is elolvasták, véleményt formáltak róla, vagyis az írás végérvényesen elszakadt alkotójától, immár valósággá vált.A fiók aljáról elõkerült regény Köves nevű főhőse, külföldről megérkezve kafkai szituációban találja magát, egy ismerős helyen és időben: az ötvenes évek Magyarországának poklában. Eleinte idegenül, később azonban egyre otthonosabban mozog ebben az abszurd világban, bár inkább csak hagyja, hogy magukkal sodorják az események. Találkozik egy íróval, aki csak megkezdeni és befejezni képes egy írását, de képtelen kitölteni a kezdet és vég közötti űrt, amire végül is Köves vállalkozik: egyszerre zárul hát le az összes megírt és megírhatatlan, valóságos és képzeletbeli regény, és A kudarccal tekinthetjük csak végleg befejezettnek a Sorstalanságot is.`Miért tarom Kertész Imrét jelentős, nagy írónak? Mert vállalja annak kockázatát, hogy akár mindenkinek a véleményével szembeszegüljön. Bármiről írjon is - a szabadságról, a személyiségről, a világ képtelenségéről, a boldogság útvesztőiről, a halálról vagy transzcendenciáról -, bámulatos képességgel tudja kiverekedni magát a megcsontosodott közfelfogás kelepcéibõl. Ahelyett, hogy kielégítené az elvárásokat, olyan gondolatmenetekre és kijelentésekre ragadtatja magát, melyek, bátran merem állítani, titokban megütközést és döbbenetet váltanak ki.` (Földényi F. László)

400 oldal

1890 Ft