Parti Nagy Lajos nem bánik kesztyűs kézzel a magyar nyelvvel: mindent kihoz belőle, ami kihozható. Szétszedi, majd összerakja a szavakat és kifejezéseket, abajgatja, csinosítja a nyelvet. Keze nyomán a legkopottabb szavak is megtelnek valami újfajta ízzel, s olybá lesznek, mint azok a nők, akik kivirágoznak, ha szeretik őket. És Parti Nagy szereti a szavakat, miképpen azok is őt. Meghajolnak előtte, vagy vigyázzba vágják magukat, s olyan is akad, amelyik a nyakába csimpaszkodik. Így kínálkoznak fel az író számára, aki `novellamakettekbe` rendezi őket, de úgy, hogy ezek a makettek lecsupaszított szerkezetükkel is egy nagyon ismerős, jóllehet kevéssé szerethető világot tárnak elénk. A roncsolt, tört, fiktív monológokban groteszk és szürreális, álomszerű és szociografikus, bizarr és fantasztikus motívumok fonódnak egybe, meghökkentő szókapcsolások, nyelvi bravúrok és szójátékok követik egymást. E grammatikai tér szereplői között találjuk többek között a nagy evészet sportbajnokát, a kukatúró öregasszonyt, a vízilénnyé átváltozó, rejtélyesen eltűnő munkásembert, és néhány, az új időkhöz kiválóan alkalmazkodó mesehőst is. Parti Nagy Lajos: nyelvkirály. A hullámzó Balaton: a nyelvkirályság.

176 oldal

2990 Ft

160 oldal

3299 Ft

Krasznahorkai László költői erejű, kíméletlenül pontos víziói időről időre igazolást nyernek - minél inkább távolodunk megírásuk idejétől, annál ismerősebbnek tűnnek, mígnem hétköznapjainkban megelevenedő realitásként ismerünk rájuk. A regénybeli történet ezúttal is egy olyan végpontról indul, amikor megszokott kérdéseink és válaszaink, a létezésre vonatkozó fogalmi készletünk hirtelen csődöt mond. A megváltatlanság apokaliptikus távlatot kap, de az ítéletet a szereplők mérik magukra. A szerző mélységesen szkeptikus történelemszemlélete elutasít mindenféle hamis messianizmust és önáltató életstratégiát, ugyanakkor fokozott érzékenységet és részvétet érez valamennyi vereséget szenvedő és vereségre ítélt ember iránt. `Mint a legjobbaké, Krasznahorkai László művészete is a valóságba varázsolja vissza olvasóit, a reménytelenség és a mindig egy emberre szabott remény szűk mezsgyéjére, ahol a tét már - nem az irodalom.` - írta egyik méltatója.

260 oldal

6499 Ft

Alik, a New Yorkba emigrált, tehetséges orosz-zsidó festőművész haldoklik. Műterem-lakásában sorra felbukkannak megcsalt feleségei, szeretői és régi barátai, akiket nem köt össze más, mint az, hogy mindannyian elhagyták Oroszországot, s mindannyian szeretik Alikot. A festőművész különös és szenvedélyes személyiségének hatása alól nem tudja magát kivonni senki, halálos ágya mellett még szeretői is összebékülnek. Az orosz Booker-díjas Ulickaja a Vidám temetésben korábbi regényeiből (Médea és gyermekei, Kukockij esetei, Életművésznők) ismert pontos lélekábrázolással mutatja be ezt a `furcsa családot` összetartó és széthúzó erőket, finom humorral ábrázolja és teszi különlegessé főszereplője halálát.

148 oldal

2490 Ft

Az író sohasem mások kérdéseire felel. És nem röviden, körülbelül, nagyjából. És nincs véleménye: nem absztrahál, hanem konkretizál. Nem értelmez, hanem ábrázol. Visszaállítja a szemléletes állapotot, ahonnét a vélemények eredtek. Elölről kezdi a világot. Tulajdonképpen a hallgatás és a szó határzónáján tartózkodik, a senkiföldjén, s csak be-betör a nyelvbe, a tér-idő-anyag rögzíthetőségébe, azzal, amit át tud menteni a nyelven inneni tartalmakból. Aztán megint elhallgat (...) - a művészet lényegében nem külön szakma, hanem egyszerűen az élet gyakorlása, az emberi lét természetes foglalkozása, amit mindenki űz éjjel-nappal. Ami megtörtént az emberrel, vagy amit tesz, amit tesznek vele, amit szeretne, amit tapasztal, érez, lát, hall: azt mind átéli, tudomásul veszi, reagál rá, visszagondol rá, rendezni próbálja, hordozza, építi, szóval éli az életét. Alighanem ilyen értelemben képzeltem el magamnak hétévesen az írói pályát: hogy majd a létezés-szakmában dolgozom.

320 oldal

2490 Ft

1946-47-ben Gödöllőn belekezdtem egy természettudományos kriminek szánt hangjátékba, A Valencia-rejtély címmel. A Rádió, vagyis Cserés Miklós elkérte tőlem olvasásra a még teljesen megíratlan első vázlatomat. Ijedelmemre elfogadta úgy, ahogy volt. Kigépeltette, szereposztással, súgópéldánnyal, mi- mindennel. Nekem 47 elején el kellet utaznom. Jó, majd kijavíthatom, ha visszajöttem. Csakhogy ezt nem kijavítani kellett, hanem átírni, sőt: megírni.

240 oldal

2490 Ft

Miért Buda? - Nehéz válaszolni, annyiféle oka van. Hát, mondjuk, az első oka, hogy 4 betűs szó. Jó rövid cím. Aztán Budának szemtanúja vagyok. Úgyhogy írhatom regénynek. (...) Jó volna már a címben egy város, mert olyan regényt kellene írni, ami hasonlít a városokhoz. Lehet járkálni-mászkálni benne; utcái terei, hidai vannak; ahol lehet ődöngeni, bámészkodni; rohanni elkésve találkára, vagy elbújni vele valahol; menekülni, örülni, sírni; eltévedni emitt, hazatalálni amott.

440 oldal

2690 Ft

Ez a gyűjtemény Petri valamennyi nyomtatásban megjelent, magyar nyelvű interjúját tartalmazza: külön-külön szerkezeti egységbe csoportosítva azokat, amelyek vele készültek, s azokat, amelyeket ő készített. (Természetesen - akárcsak a verseknél, majd a műfordításoknál - ezúttal is számolni lehet lappangó publikációk előkerülésével, ennek valószínűsége talán még nagyobb is, mint az előző két kötet anyagának esetében.)

661 oldal

3490 Ft

A viszonylag késõn debütált lengyel írónõ, Magdalena Tulli (1955) neve egy csapásra ismertté vált a kilencvenes évek derekán, legsikeresebb kisregénye, a Vörösben számos díjat kapott. A cselekmény helyszíne egy meseszerû-mítikus kisváros, Sciegi, amely a három, lazán összefüggõ történet során hol a zord Északon fekszik, hol a napsütötte Délen, hol a tengerparton, hol távol a tengertõl. A városka lakói örökös hiányérzettõl szenvednek, amelyet nem csillapít sem a háború, sem a pénz, sem az õrületbe menekülés. A kielégíthetetlen vágy gyûlöletet szül, amely pusztulásba dönti Sciegit. A provinciális kisvároson végigszáguldó történelem groteszk-ijesztõ képeiben jól tükrözõdik a huszadik századi Lengyelország, de talán az egész kelet-európai térség történelmi tapasztalata.

oldal

1690 Ft

Csodálatos életek – életre keltett gondolatok a létrõl, a `köz`-rõl és az irodalomról. Esterházy méltán népszerû publicisztikáinak elsõ válogatása 1991-ben A halacska csodálatos élete címmel látott napvilágot. A közel két év tárcáit, rádióban elhangzott rövidebb írásait `tartósító` gyûjteményt a 2004-es Ünnepi Könyvhét alkalmából jelenteti meg újból a Magvetõ Kiadó. A kötet (egyik) fontos tanúságtétele Esterházy mindennapok finom rezdüléseire figyelõ emberségének, kétségkívül európai szellemiségének. A benne foglalt írások maradandóságát pedig mi sem bizonyítja inkább, mint hogy az utolsó munka, A Kékszakállú herceg csodálatos élete múlhatatlanul az Esterházy-univerzum egyik központi darabja – a szerzõi felolvasások közönségének legnagyobb gyönyörûségére.

304 oldal

1990 Ft